A hangtálak eredete a 7000 esztendőre visszanyúló védikus hagyomány misztikus ködébe vész. Állítólag 2600 évvel ezelőtt már Gau-tama Buddha is használt a meditáláshoz ilyen tálakat. Ugyanilyen célból még ma is használatban vannak a Himalája kolostoraiban és Ázsiában sok helyütt: elcsitítják, tisztázzák és fókuszálják meditálás közben a gondolatokat és az érzelmeket. Ezért gyakran kísérik velük a vallási szertartásokat is.

A hanggyógyászat nem új keletű módszer. Gyökerei Indiába nyúlnak vissza. A védikus gyógyászat lényegében a hangok által elért hatáson alapszik. Sokan ismerjük például az OM szótag mantrázását, amely Tibetben a legfontosabb hangot jelenti. A tibeti tanítás szerint, a világ és az ember ezekbol az ős-rezgésekből keletkezett. A mantrák állandó ritmikus ismétlése révén az ember transzközeli állapotba kerül, és léte legmélyebb energiáit hozza egyensúlyba, segít megtalálni a benne lévõ harmóniát. Nepálban is úgy gondolják, hogy a harmonikus rezgésû ember egészséges.